Ma délután dolgoztam 14-22-ig, napközben megcsináltam a villanykapcsolót, mostmár mindenhol van világítás újra. Egy kábelt kellett odébb tenni.
A beosztásom úgy szólt, hogy 14 órára megyek dolgozni, ehhez képest felhívott reggel Natalie aki az egyik managerlányka a Lidl-ben. Vmit magyarázott az világos volt, hogy a munkaidőről magyaráz vmit, úgy értettem, mintha azt mondaná, hogy 14 órára menjek be.
De mivel arról volt szó, hogy akkor megyek, azt gondoltam, hogy biztos vmit félreértek, - hisz minek hívna fel elmondani azt ami úgyis tudok, - szóval visszakérdeztem, hogy mondja el mégegyszer, de megint így értettem. Hogy biztos legyek azért megkérdeztem, hogy bemenjek MOST? Válasz: Nem. 14 órára? Igen.
Sajnos az angolom még nem teszi lehetővé, hogy megmagyarázzam neki, hogy "te buta liba, már az első napon felírtam az időbeosztásomat és amúgy is kettőre mentem volna, ha te nem zaklatsz itt hajnalok hajnalán" ezért csak azt mondtam, hogy ok és elköszöntem, majd miután letettem anyáztam :))
Délután volt egy jópofa figura épp akart volna bejönni a parkolóba én meg nekiláttam a mondokámnak hogy "only for disabled.." amikor közbevágott "I'm disabled..." én épp néztem volna a szélvédőjét, hogy van-e rokkant matricája, amikor folytatta: "..mentality.." jót nevettünk majd megállapodtunk, hogy leparkolhat a bejárat mellé...
Délután kiderült, hogy Derek nem Derek hanem Deren és délután megismertem egy csomó szabályzatot (pl. alcohol policy, food policy, first aid stb) az egész pont addig tartott míg egy A4-es papírt teleszignóztam....:)))
Viszont most sokkal normálisabban viselkedett Deren, megérdeklődte, hogy könnyű-e a meló, és hogy felöltöztem-e melegen. Meghat ez a gondviselés ;)
Este hazajöttem és András a 4. lakótárs, aki szombaton érkezett vissza Budapestről, mindenkit megvendégelt egy pohár hazai házipálinkával.
Apropó András: tegnap mesélte, hogy Li aki betanított engem a Lidl-ben az ő "spanja".
Li ott is dolgozik ahol András pincérkedik, és ő hozta haza Andrást meló után. Út közben derült ki, hogy ismerjük egymást..:) Milyen kicsi a világ.. Sőt továbbmegyek! András mesélte, hogy amikor még a BlaBla zenekarral felléptünk 97 környékén párszor a Sellők és Sirályok nevű helyen, ott ő volt az egyik csapos... Szóval milyen kicsi a világ..
Ma mikor bementem Li-vel összefutottam és kérdezte, hogy "ismerem Andrást?" Mondtam, hogy igen és utána beszélgettünk kicsit. Kiderült hogy 7 éve van itt odahaza ő is számítógépekkel foglalkozott. Mikor végzett a melójával rá félórával visszajött és várta a barátnőjét a parkolóban. Mikor láttam, hogy ott ücsörög az autójában odamentem és elkezdtem neki mondani, hogy "only for disabled.." majd ő elkezdett mondani egy szokásos mentegetőző dumát, amit az autósok szoktak mondani. :)
Aztán dumáltunk vagy fél órát. Nagyon jófej srác, elmondott egy csomó hasznos és haszontalan dolgot, jó érzés volt, hogy meg tudtam magam értetni. Én is megértettem őt, bár néha voltak kis gondok, mert azért van némi akcentusa és néha nem értettem, hogy milyen szót mond, volt hogy 4x visszakérdeztem egy szóra...:)
