Eseménydús nap volt a mai. Reggel elmentünk Dundrumba a bevásárlóközpontba nézelődni, önéletrajzot otthagyni, vásárolgatni. A kajálda részleg tele volt magyarokkal, akik ott dolgoztak.
Aztán hazajöttünk és Alex főzött vmi nagyon finomat tengeri herkentyűkből. Délután szunyáltunk egyet és este elmentünk egy ír zenei estre.
Nagyon jópofa volt, egy halom profi ír zenész (tizenévestől-ötvenévesekig) játszott tradicionális ír dalokat hárfán, hegedűn, ír fuvolán, bendzsón, tangóharmónikán.
Nagyon jól nyomták. Közben forralt whiskey-t iszogattunk, olyasmi volt, mint a forralt bor.
Aztán a mellette levő teremben össznépi dzsembori kezdődött, ahol bárki aki akart beszállhatott, és zenélhetett kedvére, itt azért akadtak lelkes amatőrök szép számban, főleg idősebb emberek zenéltek 50-80 év között bodhran-on (ír dob), hegedűn, bendzson, ír fuvolán, és volt egy kb 80 éves néni, aki zongorázott. Hallatszott rajtuk, hogy nem annyira összeszokott és profi bagázs mint az előbbiek, de azért élvezhető volt, mindaddig míg meg nem jöttek SZNOBÉK.
Sznobék hárman voltak és semilyen hangszeren nem tudtak játszani. A kis csapatot 2 nő és egy férfi alkotta. Az, hogy nem játszottak hangszeren, abszolút nem gátolta őket abban, hogy hozzanak magukkal zeneeszközöket és úgy csináljanak, mintha tudnának rajta játszani. Így alakult, hogy a pirosruhás nő akit csak úgy hívtunk "dobosimitátor" hozott magával egy bodhran-t, és azt "simogatta" illetve hadonászott a dobverővel a dob bőr mellett.
A férfi egy Fender akusztikus gitárral, egy arra erősített hangológéppel jelent meg valamint hüvelykujjra erősített pengetővel - ettől a sok tartozéktól első látásra nagyon komoly gitárosnak tűnt - és egész este vmi A moll és G dúr hoz hasonló két akkordot imitált a kezével, néha ugyanezt a kéztartást feltette a 8. bundba, természetesen ő sem pengetett hallhatóan (szerencsére).
Kivétel ez alól az első két-három dal amikor leült és fogta ezeket a csodaakkordokat és közben EGY darab üres A húrt pengetett. Borzasztó idegesítő volt még Alexnak és Pirosnak is feltűnt, hogy vmi nem kerek, kérdezték hogy "mi ez a hümmögés". Mondtam, hogy az az intelligens úr dacára a majdnem ütemenkénti akkordváltásokra egy darab hangot penget végig. Gondolom szólhattak neki, hogy talán nem kéne, mert a 3. szám után befejezte a hallható játékot és maradt a "pantomim".
A csapat harmadik tagja volt a legtovább álcázva hozzáértő szemeim elöl, így sokáig azt hittem, hogy az a nő tényleg harmónikázik.
Két okból tudott átverni sokáig:
1. cselesen beült egy kb 70 éves tangóharmónikás bácsi mellé, így ott ült ahonnan tényleg jött tangóharmónika hang
2. előtte ült egy hegedűs fickó, akitől nem nagyon lehetett látni, hogy mit művel.
De mikor átültünk másfele, akkor láttam, hogy gyakorlatilag a harmónikába levegőt elvből nem pumpált, és csak ide oda pakolászta az ujjait, függetlenül ritmustól vagy dallamtól.
Egész úton hazafelé, valamint ott is azon filozófáltunk, hogy ezt miért csinálhatják. Igaziból nem jöttünk rá. Az egyetlen elfogadható magyarázat az volt, hogy annyira sznobok voltak, hogy így próbáltak villogni esetleg a barátaik előtt, bár sztem ha tényleg ez volt az indok, ez inkább szánalmasnak mondható..
Mindenesetre ezt a kis intermezzo-t leszámítva remek kis este volt, elhoztunk egy dal listát és lehet, hogy megtanulok pár dalt és én is beszállok.
De ha nem tanulom meg akkor is még foghatom a kamu A-moll G dúr párost :))))
Aztán mikor hazajöttünk még rendeltünk kínait, és mentünk aludni.
