Napközben pihentem sokat, hogy gyógyuljak aztán délután 5-re mentem melózni. Úgy gondoltam, hogy talán egy könnyed 4,5 órát eldolgozgatok aztán irány haza. De nem így lett. Mivel csütörtökön jön a nagyfőnök, mindenki takarított amit ért, a magyar lány és egy kínai srác fogkefével sikálták a fagyasztópultok széleit... Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy nekem nem kell csinálnom. :)
Aránylag nyugodtan telt a nap, van egy új manager, aki jelentősen normálisabb, mint bárki akivel eddig a boltban találkoztam. És nem utolsósorban érthetően beszél. Este tíz körül még kb. tízen voltunk a boltban így rájöttem, hogy ebből a 10-es hazamenetelből nem sok lesz. Aztán 11 körül Eva elengedte a pénztárosokat és a parkolós kínai srácot, maradtunk 4-en. Épp azon gondolkodtam, hogy talán el kéne lépni, mert aztán nem lesz busz, amikor Eva bejött a raktárba és megkérdezte, hogy ki mivel jött, mert kéne még maradni, mert a szomszéd lidl-ből jön még pár cucc. Kiderült, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem. Derek - az egyetlen ír alkalmazott - mondta, hogy ne aggódjak, mert 12-kor megy az utolsó busz. így hát maradtam. Csináltuk a dolgokat, telt az idő. majd 12 is vészesen közeledett, de nem úgy festett, mintha bármikor végeznénk. Ezért odamentem Eva-hoz és montam, hogy nekem mennem kéne, mert nem lesz buszom. Erre mondta, hogy kifizetik a taxit, ha még tudnék maradni. Maradtam. Mikor végeztünk kérdezte Eva, hogy hol is lakom Dun laoghaire-ben? (ez egy amolyan kerület Dublinban és pont a másik irányba kell menni felé) Mondtam, hogy Stillorgan-ban, erre mondta, hogy akkor nincs semmi gond, mert ő is arra megy és elvisz. Presley. Szóval hazafuvarozott a főnök. Fél 1-re érkeztem meg.
Alex megvárt, és kaptam finom vacsit is. Vmilyen olaszos kaját csinált paradicsomos húsgombócok voltak spagettivel. Nagyon tutin sikeredett. Majd lehet hogy lefotózom és mellékelem a holnapi beírásba. Ami inkább a mai...
