Írországi kalandjaim

Ma volt az első munkanap a Lidl-ben. Bementem 8-ra, Natalia az egyik managerlány vagy nemtom itt hogy hívják a kisfőnököt körbevezetett, megmutatta, hogy a boltban mi/hol van, mikor/mit kell csinálni általánosságban, majd elmagyarázta, hogy mi lesz a teendőm kint a parkolóban. Először kicsit félreértettem, mert azt hittem hogy ha tele van a fenti parkoló, akkor le kell küldenem az autósokat a mélygarázsba, de aztán 10 óra körül kiderült, hogy nem így van: egyáltalán ne engedjek be autósokat, kivéve mozgássérült vagy családos embereket.
A dolgot nehezítette, hogy van a Lidl mellett egy bank, és sokan azt hitték, hogy oda bemehetnek, de mikor utánakérdeztem, kiderült, hogy az egész részhez semmi köze a bankhoz.
Szóval így telt a napom, 3-kor hazajöttem és pihentem, kajáltam.

Este Pirost megkértem, hogy hívja fel a takarítós melót, hogy nem tudom állandóra elvállalni, de ha nekik úgy jó, beugróként szívesen részt vennék az ügyben.

Úgy képzeltem el, hogy mindig egy héttel előre elküldeném nekik e-mail-ben a következő heti beosztásomat a Lidl-nél, és ha nekik vmi ember kiesik, akkor látják mikor érek rá és ha jó az időpont akkor szólhatnak nekem.

Piros nagyon rendes volt felhívta lebeszélte, és a nő mondta, hogy részükről ok a dolog, elküldik majd sms-ben az e-mail címüket. :)

Ma is elég sűrű napom volt, Alex hajnal háromkor távozott Madridba, mivel a munkahelye elvitte őket pár napra.
Hogy az én munkahelyem miért nem vitt soha sehova...? :)
Majd pénteken este érkezik vissza.

Délelőtt tengtem lengtem, és 12 előtt nem sokkal elindultam a takarítós meló interjúra.
Kicsit nehezen találtam meg a házat, mivel az egész utcában egy darab utcanévtáblát, vagy házszámot nem láttam...

Ráadásul pont akkor a térképet bámultam, amikor az aktuális ajtó előtt haladtam el, így sikerült elejétől a végéig bejárnom a Salinoggin road-ot :)

Na végül csak megtaláltam. Lejött egy kedves nő és beengedett, elnézést kértem, mondtam neki, hogy milyen ügyesen bejártam az utcát :)
Aztán elkezdte mondani, hogy milyen melóról lenne szó, nagyon jól értettem amit mondott, és ezen úgy felbátorodtam, hogy én is belekezdtem hosszabb mondatokba, többnyire sikerült is magam kifejezni - néha tudtam, hogy amit mondtam rosszul mondtam, de megértette. Később figyelmes lettem rá, hogy az R betűi gyanúsan kemények, és azon gondolkodtam, hogy biztos, hogy nem ír származású. Valószínű ezért is értettem olyan jól, hogy mit mond, mivel az írek elég csúnyán beszélnek, számomra kicsit érthetetlenül...
Később ki is derült, hogy Lengyelországból való.
A meló abból állna, hogy hetente ötször itt Stillorganban (a lakástól gyalog kb. 10 percre) lévő iskolában kéne takarítani. Mondtam neki, hogy délután 3-ra megyek a Lidl-be és akkor tudom meg az időbeosztásomat, és holnap majd megbeszéljük a többit.
Nagyon élveztem az interjút, teljesen laza volt az egész.

Utána elsétáltam a Lidl-be arra gondoltam, hogy minek várjak 3-ig ha úgyis ott vagyok, de sajna, nem volt jó nekik, így vettem egy buszjegypakkot és hazamentem megkajáltam, és visszajöttem.

A buszjegy vásárlás nagyon mókásra sikerült. Van itt napi és hetijegy és gyüjtőjegyként árulják, tehát egy csomagban van 5 darab. A napijegy neve: One Day Rambler Handypack (kb. ilyesmit jelent: Egy napos mászkálós jegycsomag) Még a bolt előtt megnéztem a kis papíromat, hogy tudjam a nevét majd nagy magabiztosan bementem a boltba és azt mondtam:
Do you have one day rambler handycap?
Ez kb ilyesmire fordítható: Van egy napos mászkálós nyomorékod?
A boltos kijavított, hogy handypack, és adott egyett, én elnézést kértem a nyelvbotlásért, fizettem, kimentem és röhögtem :)))

A Lidl-ben elég gázosan éreztem magam, az a kopasz muki volt ott (Derek) és alig értettem, hogy mit magyaráz nekem, odaadott egy nagy halom papírt, hogy töltsem ki.
Mellettem állt egy lengyel srác, egy fokkal jobban beszélt angolul, de ő se volt a toppon. Szenvedtünk a dokumentekkel vagy 5-10 percet, aztán bejött Derek, és átnézte, hogy jól töltöttük-e ki. Naggyából rendben volt minden, míg meg nem kérdezte, hogy car park or night pack (parkoló vagy éjjeli pakolás) baromi nehezen értettem meg a kiejtése miatt, aztán mondtam neki hogy night pack, akkor megkérdezte a szokásos katonai stílusában, hogy miért, és én hirtelen nem igen tudtam, neki elmagyarázni, hogy épp most van kilátásban egy másik meló, amihez kéne szabad délután, meg igaziból nem is tudtam, hogy szerencsés lenne-e így inditani az első munkanap előtti napon... tehát csak hebegtem összevissza, majd vmit magyarázott, amit szintén nem nagyon értettem. Majd az lett a vége, hogy azt mondta, hogy "tegnap jobb volt az angolom" (pfff) és, hogy kezdetben legyek a car park-ban amíg belerázódok, aztán majd meglátjuk. Szívesen mondtam volna neki, hogy nem csak az én angolommal van itt a gond.. Pláne, hogy előtte másfél órával minden gond nélkül cseverésztem a másik interjún.

Hazafele kicsit morcos voltam, de aztán kiszámoltam, hogy a holnapi nap folyamán megkeresem a magyarországi egy havi fizum kb negyedét, és jobb kedvre derültem.

Holnap reggel 8-ra kell menni dolgozni, fekete nadrágban, - ami itt nincs nekem - így hazafele beugrottam a Dunnes Stores-ba és vettem egy "szuper" biztonsági őrös fekete nadrágot, amit valószínű melón kívül sehol nem fogok hordani. Vettem még két elég jó pólót. Az egészért fizettem 39 eurót.

Otthon még átgondoltam a takarítós melót és abban maradtam magammal, hogy holnap meló után beugrom a lengyel nőcéhez, - mivel megígértem hogy visszaviszem az aláírt szerződést - és megmondom neki, hogy sajna nem úgy alakult, ahogy elképzeltem, de ha esetleg abban benne van, hogy ha elküldöm neki e-mailben a következő heti beosztásomat, és ahhoz viszonyítva tud nekem melót adni, akkor azt szívesen elvállalom.

Na mostmár megyek aludni, mert holnap korán kelek... :)

Ma elég eseménydús napom volt, délelőtt készültem a 2 órai Lidl interjúra, Alexet megkértem, hogy hívjon fel telón, és gyakoroljuk el párszor főpróbaként. Nagyon izgultam, hogy jajajj mi lesz. Gyakorlatilag semmiféle interjú jellege nem volt az interjúnak. Legalábbis nem olyan, mint amire számítottam.
Bementem a boltba, odamentem egy ott dolgozó nőhöz, és mondtam neki, hogy interjúra jöttem, és kihez fordulhatnék ez ügyben. Mázlim volt mert pont az a nő volt, akivel beszéltem tegnap telefonon, és egyből rákérdezett, hogy én vagyok-e Nándor. :)

Mondta, hogy várjak egy kicsit mindjárt jön. Aztán bevitt egy irodába leültetett, és még kért egy kis türelmet, míg ott ücsörögtem láttam egy szekrényt az ott dolgozók neveivel a lezárható fakkokon. Hát talán ha egy angol nevet láttam 90%-ban kínai nevek voltak, volt pár lengyel, és láttam egy magyar nevet is, aminek külön örültem.

Egyszercsak megjelent a nő és egy kopasz 30 körüli öltönyös fószer (mint utólag kiderült Derek-nek hívják) és elkezdett elég hangosan és határozottan kérdezgetni ilyesmiket, hogy "munkát keresek?" "éjszaka is be tudok jönni?" "gyorsan dolgozom-e" "tudok-e keményen dolgozni" én mindenre bólogattam, mint vmi bólogatós kutya a skoda hátsóülésén, és közben nyökögtem hogy "yes".

Megkérdezték a fizetési igényemet majd mikor mondtam, utána kerekperec megmondta hogy 9.50 lesz óránként a bérem. Illetve ha nem nappali műszakot csinálok, akkor jár vmi 20% éjszakai pótlék. Mivel ezek az összegek simán egybeestek az igényeimmel, meg ugye akinek ilyen gyenge az angolja még, mint nekem az ne nagyon válogasson, szóval örömmel mondtam, hogy természetesen megfelel.

Aztán elvonult, aminek örültem, mert kicsit irritált ez a katonai stílus amit a ficek képviselt. A nőce maradt, és normális, emberi hangon elkezdte magyarázni a teendőimet. Kell vinnem 2 igazolványképet, Útlevél fénymásolatot, és mivel nincs még bankszámlám, vmi ismerős számlaadatait, amíg az enyém nem készül el.
Elmagyarázta azt is, hogy holnap be kell mennem 3-ra, és akkor Derek elmondja, hogy hol és mikor lesz a "kiképzés". Valami ollyasmit mondott hogy a tőlük párszáz méterre levő másik Lidl-ben lesz az okítás, vmikor késő délután, esetleg este, ezt majd Derek elmondja... (már alig várom ;)  )

Felírta nekem egy papírra, hogy miket hozzak és, hogy hol a másik Lidl, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, és elindultam Alex munkahelye felé, megbeszélni az eseményeket, és megkérni, hogy fénymásolja le az útlevelemet.

Alex melóhelye kb 50-100 méterre van a Lidl-től és még odáig se értem el, amikor csörgött a telefonom.
Láttam, hogy vmi helyi szám, azt hittem, hogy a Lidlből hívnak, hogy vmit elfelejtettek vagy ilyesmi. Felvettem és egy nő volt aki részmunkaidős takarítás ügyben hívott.
Mint elmondta 2 órát kéne délutánonként tenni venni, és hogy be tudnék-e menni holnap interjúra. Mondtam neki, hogy mindjárt visszahívom, mert gondoltam, hogy ha már ott vagyok 10 méterre Alex-től talán megkonzultálnám vele az ügyet.
Átrágtuk az ügyet, abban megegyeztünk, hogy ha éjjel vagy hajnalban lesz a Lidl-ös meló, akkor ez simán belefér, hogy itt Stillorgan-ban - ahol lakunk - délutánonként elmásszak vhova. Szóval visszahívtam a nőt aki elkezdte magyarázni az utcákat, és buszokat, de én csúnyán belezavarodtam ezért átadtam Alexnek a telót, aki lebeszélt mindent.

Aztán lefénymásolta az útlevelemet, adott egy kis zsetont útlevélfotóra, én meg elindultam vissza a Stillorgan-i shopping centerbe. Közben lemerült a telóm egyenlege, így azt is feltöltöttem, megcsináltattam fotókat (10 euro volt viszont 8 fotót adtak) és még bementem a Tescoba vettem egy kis kaját.

Majd hazajöttem és megírtam ezt a kilóméteres elbeszélést :)

Előbb beszéltem Alex-szel és mondta, hogy holnap még el kell mennem az adóhivatalba is reggel, hogy ne tegyenek vmi Emergency Tax-re.. Fogalmam sincs mi lehet az, de majd este megtudom...

Ma délelőtt bementem a belvárosba bevittem az önéletrajzomat, nagyon izgultam, hogy ne rontsam el a "bejelentkező szövegemet":)
De szerencsére nem volt semmi gond, a célszemély Ann már várt, és csak megkérdezte, hogy Rosmarie küldött-e, és miután bemutatkoztunk egymásnak elkérte az önéletrajzot, és mondta a már tudott infót, miszerint most e pillanatban, nincs meló, de ha lesz akkor hív telefonon.

Hazafele bementem leszálltam a Shopping Centernél, és másoltattam kulcsot, vettem a Tesco-ban ezt-azt, és vettem két villanykapcsolót, mert a konyhában és a wc-ben nem igazán szuperálnak jól.

Mikor hazaértem kicseréltem a kapcsolókat, nagyszerűen működnek mostmár.

(Az eset érdekessége, hogy este derült ki, hogy a nagyszobában és a lépcső alatti sufniban nem müködik a lámpa.. Lehet, hogy mikor fel-le kapcsolgattam a biztosítékot a szerelés alatt, vmi kiment?... pfff..... majd holnap kiderítem...)

Aztán angoloztam. 5 óra körül csörgött a telóm és a Lidl-től telefonált egy nő, és behívott holnap 2 órára interjúra. Kiváncsi vagyok mi lesz...:)

Este Alex-szel elbeszélgettünk egy lehetséges interjút, Alex azt mondta, hogy szerinte nem lesz gond.

Így legyen...

A vasárnap a csendes lézengés jegyében telt, itthon tettünk vettünk.

Délután átjött Rosemarie a szomszéd nő, aki alattunk lakik és mondta, hogy vigyem el az önéletrajzomat a nővére sógornőjének aki egy szendvicsbárban dolgozik, mert mikor hallotta Pirostól, hogy munkát keresek utána kérdezett, és beajánlott. A jelenlegi infója az, hogy most nincs meló, de esetleg nemsoká lehet.. Hátha lesz belőle vmi.

Este tévét néztünk és a tévés dekódert feliratosra állítottam és így néztük az Alien VS. Predator c. "nagyszerű" filmet. Ölemben volt a laptop és ha vmit nem értettem egyből szótáraztam. :)
Összekötöttem a kellemetlent a hasznossal :))

Eseménydús nap volt a mai. Reggel elmentünk Dundrumba a bevásárlóközpontba nézelődni, önéletrajzot otthagyni, vásárolgatni. A kajálda részleg tele volt magyarokkal, akik ott dolgoztak.

Aztán hazajöttünk és Alex főzött vmi nagyon finomat tengeri herkentyűkből. Délután szunyáltunk egyet és este elmentünk egy ír zenei estre.

Nagyon jópofa volt, egy halom profi ír zenész (tizenévestől-ötvenévesekig) játszott tradicionális ír dalokat hárfán, hegedűn, ír fuvolán, bendzsón, tangóharmónikán.
Nagyon jól nyomták. Közben forralt whiskey-t iszogattunk, olyasmi volt, mint a forralt bor. 

Aztán a mellette levő teremben össznépi dzsembori kezdődött, ahol bárki aki akart beszállhatott, és zenélhetett kedvére, itt azért akadtak lelkes amatőrök szép számban, főleg idősebb emberek zenéltek 50-80 év között bodhran-on (ír dob), hegedűn, bendzson, ír fuvolán, és volt egy kb 80 éves néni, aki zongorázott. Hallatszott rajtuk, hogy nem annyira összeszokott és profi bagázs mint az előbbiek, de azért élvezhető volt, mindaddig míg meg nem jöttek SZNOBÉK.

Sznobék hárman voltak és semilyen hangszeren nem tudtak játszani. A kis csapatot 2 nő és egy férfi alkotta. Az, hogy nem játszottak hangszeren, abszolút nem gátolta őket abban, hogy hozzanak magukkal zeneeszközöket és úgy csináljanak, mintha tudnának rajta játszani. Így alakult, hogy a pirosruhás nő akit csak úgy hívtunk "dobosimitátor" hozott magával egy bodhran-t, és azt "simogatta" illetve hadonászott a dobverővel a dob bőr mellett.
A férfi egy Fender akusztikus gitárral, egy arra erősített hangológéppel jelent meg valamint hüvelykujjra erősített pengetővel - ettől a sok tartozéktól első látásra nagyon komoly gitárosnak tűnt - és egész este vmi A moll és G dúr hoz hasonló két akkordot imitált a kezével, néha ugyanezt a kéztartást feltette a 8. bundba, természetesen ő sem pengetett hallhatóan (szerencsére).
Kivétel ez alól az első két-három dal amikor leült és fogta ezeket a csodaakkordokat és közben EGY darab üres A húrt pengetett. Borzasztó idegesítő volt még Alexnak és Pirosnak is feltűnt, hogy vmi nem kerek, kérdezték hogy "mi ez a hümmögés". Mondtam, hogy az az intelligens úr dacára a majdnem ütemenkénti akkordváltásokra egy darab hangot penget végig. Gondolom szólhattak neki, hogy talán nem kéne, mert a 3. szám után befejezte a hallható játékot és maradt a "pantomim".

A csapat harmadik tagja volt a legtovább álcázva hozzáértő szemeim elöl, így sokáig azt hittem, hogy az a nő tényleg harmónikázik.

Két okból tudott átverni sokáig:

1. cselesen beült egy kb 70 éves tangóharmónikás bácsi mellé, így ott ült ahonnan tényleg jött tangóharmónika hang

2. előtte ült egy hegedűs fickó, akitől nem nagyon lehetett látni, hogy mit művel.

De mikor átültünk másfele, akkor láttam, hogy gyakorlatilag a harmónikába levegőt elvből nem pumpált, és csak ide oda pakolászta az ujjait, függetlenül ritmustól vagy dallamtól.

Egész úton hazafelé, valamint ott is azon filozófáltunk, hogy ezt miért csinálhatják. Igaziból nem jöttünk rá. Az egyetlen elfogadható magyarázat az volt, hogy annyira sznobok voltak, hogy így próbáltak villogni esetleg a barátaik előtt, bár sztem ha tényleg ez volt az indok, ez inkább szánalmasnak mondható..

Mindenesetre ezt a kis intermezzo-t leszámítva remek kis este volt, elhoztunk egy dal listát és lehet, hogy megtanulok pár dalt és én is beszállok.

De ha nem tanulom meg akkor is még foghatom a kamu A-moll G dúr párost :))))

Aztán mikor hazajöttünk még rendeltünk kínait, és mentünk aludni.

Ma egész nap itthon voltam és angoloztam, meg ukuleléztem. Az eső nagyon durván esett.

Délután elmentem Alex elé a melóhelyre bevásároltunk a Lidl-ben, és hazajöttünk és Alex csinált tejszínes-gombás-sonkás cuccost vacsira.

Ma reggel szépen sütött a nap és már épp mentem volna mászkálni, mire elkezdett szakadni az eső.

Egész nap a géppel szórakoztam, mert elkapcsoltam készenléti állapotba és eltűnt a hálókártya.

Ma délelőtt nagy szundipartit tartottam. Majd megebédeltem, és dél körül elindultam a városba. Először megvettem az ukulelét (zöld színűt), majd elindultam önéletrajzos körútra de előbb még gyorsan eltévedtem, mert rossz fele indultam el.. :)
Szóval miután megnéztem a térképet és rájöttem, hogy hanyatt-homlok ellenkező irányba mentem, mint kellett volna, akkor kicsit elámultam, mert én azt hittem, hogy mondjuk tettem esetleg egy max. 90 fokos fordulatot, vagy egy utcával odébb vagyok.. De mint kiderült csak távolodtam a célomtól..

Aztán nagy nehezen ráleltem a Nassau street-re ahonnan ment a busz. Kiszórtam pár helyre az önéletrajzom, közben voltam a tengerparton is igaz csak érintőlegesen, de sztem holnap oda elmegyek egyet mászkálni...

Aztán bevásároltam találkoztam Alex-szel, ő ment suliba, én meg hazajöttem és csináltam káposztás kocka helyett káposztás csigatésztát, mivel itt nem leltem kockatésztát...

Ezután cseteltem az otthoniakkal. 

Csendélet: Zöld Mahalo ukulele gyümölcsökkel

Ma reggel bementem a belvárosba elintézni a PPS numbert. Elég vicces volt, mikor az ügykezelő akinél kitöltöttem az adatokat megkérdezte, hogy mikor érkeztem és én nem hallottam jól és/vagy nem értettem jól az a lényeg, hogy visszakérdeztem és ő baromi lassan, tagolva nagyon leegyszerűsítve elmondta a mondatot, és közben még a kezével mutatta, ahogy leszáll a repülő :D

Még egy darabig bóklásztam a városban, aztán hazajöttem és skype-on beszéltem pár hazaival.

Este Alex-szel és Pirossal melókat böngésztünk nekem, aztán csináltunk némi össznépi zenélgetést, ugyanis - mint kiderült - Piros tanul ír dobon játszani, szóval az volt a felállás, hogy én gitároztam, Piros dobolt Alex pedig letöltötte pár ír népdal akkordját. :)

Elhatároztam, hogy - mivel az ukulelém otthon maradt - ma veszek egyet, és esetleg vmikor belekóstolok az utcazenészkedésbe is.

Ma reggel elmentem az egyik lakótársam biciklijével egy közeli internet cafe-be és kinyomtattam pár önéletrajzot, és visszafele bedobtam egyet a Tescoba.

Aztán délben jött Piros egyik régi lakótársa Zsolt és elvitt minket autóval bevásárolni. Alex-szal délután kínai kaját főztünk, és most kajáltunk.

Tegnap este az egyik helyi tévén adták a Sorstalanság c. filmet. Érdekes hogy Dublinba kellett jönnöm, hogy láthassam.. :)

Ma fergeteges mondatokat mondtam teljesen egyedül angolul és megértették, sőt még én is értettem amiket ők mondtak, tehát a helyzetem eddig még nem reménytelen :)

Most megyek és gitározom egy jó nagyot, tegnap írtam egy dalt és azt fogom rögzíteni reményeim szerint.

Ma már elkezdtem tölteni az elemeket, hogy tudjak pár fotót készíteni.

Mégsem gitároztam, mert bealudtam... este 10 körül felkeltem és most meg nem tudok aludni, holnap megyek PPS number-t kérni. Ez vmi TB vagy adószámnak felel meg. Most még kicsit angolozok, aztán megyek aludni..

Ma Alexandrával bementünk a városba, és hatalmas nézelődésbe kezdtünk. Alex vett pár pólót, én kicsit untam már a vége felé mert utálok boltokban járkálni, pláne nagykabátban.

Aztán elmentünk a Wagamama japán étterembe és fergetegeset kajáltunk.

Mikor hazaértünk elkezdtem a webkamerám beüzemelni, hogy anyuval kamerázhassunk, ez eltartott pár óráig, mert nem volt driverem, és a kábellel is volt vmi gond.

Most megyek és gitározok egy jót :)

Este fél 11-kor érkeztem és szuperül vettem az első hatalmas akadályt: sikerült minden gond nélkül megtalálni az Aircoach buszt és jegyet venni.

A megállóban várt Alexandra a barátnőm és a lakótársa Piros. Felbattyogtunk a házikóhoz nagyon szép környéken van és nagyon nyugis. Érdekes, hogy egy gyorsforgalmi út itt van tőlünk kb 3 percre, és semmit nem hallani belőle :)

Kajáltam és lefeküdtünk.